Torkos Toszkána - Toscana golosa II.

Jó hosszú kihagyás után akkor jöjjön a toszkán torkoskodás második felvonása.

Bistecca alla Fiorentina 

Tipikus toszkán étel. Kihagyhatatlan! Bár lehet, hogy ez az én számból hiteltelenül hangzik a sokadik "ez annyira jó" felkiáltás után. 

Hiteles avagy sem, a Bistecca alla Fiorentina Porterhouse vagy T-bone steak. Vagyis egy olyan hússzelet, amelybe egy T-hez hasonló alakú csigolyarész kerül, ami két részre osztja a húst. Egy nagyobb darab lapos hátszínből és egy kisebb bélszínből álló részre (mivel az én hentes-tudományom igencsak hiányos a tudományos magyarázatot a Kispad blogról silabizáltam ki).

A Fiorentina steaket kizárólag a chianina marha húsából készítik, ami húsmarha, így a húsa is sokkal finomabb mint a tejelő tehéné. A hagyományos Fiorentina steak 1-1,5 kilogrammot nyom és 5-6 cm vastag. A húst a feldolgozás előtt hűtőben 2 hétig érlelik, sütéskor azonban szoba-hőmérsékletűnek kell lennie. A húst magyalfa vagy olajfa fatüzelésű grillen készül. Először mindennemű fűszerezés nélkül kérget kap, majd ezután sózzák és enyhén borsozzák. Az eredmény lenyűgöző!

Mint szinte mindenhova, Firenzébe is úgy érkeztünk, hogy előre beszereztünk néhány címet, ahol érdemes egy-két falatot bedobni. Az kollégám azt mondta Az Antico Ristoro di Cambi trattoriába menjünk. Egyszerű, csak a hídon kell átmenni és már ott is vagyunk.  Így is tettünk. Nagyjából fél óra gyaloglás után az Olasz kezdett nyűgössé válni és más lehetőség után akart nézni. Én csak bizonygattam, hogy a kollégám (aki mellesleg brit) esküszik a helyre. Láttam az Olasz arckifejezésén, hogy a szigetországi ajánlása nem hatja meg őt különösebben. Nem mellesleg az útbaigazításnál az az infó elmaradt, hogy az utolsó hídon kell átmenni, nem az elsőn. Vagyok annyira makacs, hogy végül kihajtottam belőle, hogy nagyjából 30 perc gyaloglás után (ez éhesen sokkal többnek tűnt) meg is találtuk a helyet. Rendeltünk. Chiantit, Bistecca Fiorentinát. Hozták a szokásos kenyéradagot, amire egyszerre vetettük rá magunkat. Tipikus sótlan toszkán kenyér, de az éhhaláltól megmentett minket. Kortyolgattuk a kikért egy liter Chiantit és közben azon viccelődtünk, hogy az összes asztalon csak fél literes kancsók vannak. Puhány olaszok. A vacsora után viszont rájöttünk, hogy lehet, a fiatal Chiantiból fél liter is elég :).

Kihozták a sültet. Szerintem vagy öt percig csak néztük az egykilós húsdarabot. Tökéletesen fűszerezett, szaftos, omlós, nem túl nyers és nem túl sült. Persze mindez szubjektív, de egy falatnyi sem maradt belőle. Köret, olasz módi szerint, nem volt mellékelve, de nem is kellett. Majszoltuk a kenyeret, tunkoltuk vele a hús szaftját. A hely egyértelműen felkerült "az ide vissza kell jönni" listára és az Olasz is megnyugodott, hogy megérte elmászni ide, no meg hogy lehet, hogy a Britnek nincs is olyan rossz ízlése.

Torkos Toszkána - Toscana golosa I.

Csokoládé mágia

Ragacsos, csokoládés, illatos, fergeteges... és nagyon egyszerű! Elronthatatlan.

Valentin napra meg különösen jó választás :)

Ezt a receptet egész jól lehet variálni. Süthetjük tepsiben, muffin formában, vagy ahogy én csináltam mini tortaformában. Az eredeti mennyiségek egy kisebb méretű (kb. 28x22 cm) tepsihez valók. Kettőnknek csak megfeleztem az adagokat és így két szép tortácska lett belőle.

30 perc alatt elkészül

Hozzávalók:

50 g liszt

3 evk kakaópor (cukrozatlan)

csipet só

150 g étcsokoládé - 130 g durvára vágva, 20 g apróra vágva *

115 g vaj (nem margarin!)

2 tojás

1 tojás sárgája

6 evk cukor

Elkészítés:

1) Melegítsük elő a sütőt 200 °C fokra.

2) Vajazzunk és lisztezzünk ki egy tepsit, vagy a muffin formákat. Ha szilikon formát használunk, erre nincs szükség.

3) Egy tálban keverjük össze a lisztet, a kakaóport és a sót.

4) Vízgőz felett olvasszuk meg 130 g csokoládét és a vajat. Nagyon kell vigyázni, nehogy túlhevítsük a csokoládét, mert az tönkreteszi.

5) Egy nagy lábasban verjük fel a tojásokat, majd keverjük bele a cukorot.

6)Adjuk hozzá a száraz hozzávalókat.

7) Keverjük bele az olvasztott csokoládét. A keveréstől kicsit be fog sűrűsödni, de ez normális.

8) Öntsük tepsibe, vagy sütőformákba. Szórjuk a tetejére a 20 gr apróra vágott csokoládét.

9) Süssük 13 percig. Tesztelni nem lehet, mert amíg a sütemény meleg addig a belseje folyékony. De Inkább kevésbé legyen sült, minthogy túlsüssük, mert akkor kiszárad.

Tálalhatjuk vaníliafagylalttal, vagy tejszínhabbal és lekvárral. Bármilyen bogyós lekvár tökéletes párosítás. 

Ha valaki egy kicsit egzotikusabbá szeretné varázsolni, egy csipet csiliporral megbolondíthatja.

*Bevallom, én nem szoktam elosztani a csokit, hanem az összeset beleteszem a tésztába. Valóban szebb a teteje a rászórt csokival, de engem nem zavar ha nem tökéletes. Ha használunk díszítésnek csokit, akkor ha lehet jéghideg kézzel (szorongassunk egy kicsit bármi mélyhűtöttet) szórjuk a sütire, különben mind a kezünkre olvad :). 

A csokoládé megolvasztásánál nagyon észnél kell lenni. Én azt szoktam csinálni, hogy a lábasban felforralom a vizet úgy  hogy még nincs felette a csokoládé, csak a tál, amiben majd felolvasztom a csokoládét. Amikor felforrt a víz, elzárom, beleteszem a vajat  majd a csokoládét. Ez a hő elegendő szokott lenni az olvasztáshoz. Ha netán mégsem olvadna fel egészen a vaj és a csoki, akkor kicsit melegítek a vízen.

Szerintem egyszerűen zseniális!

San Valentino - Valentin nap

Annak ellenére, hogy szent Valentin az ókori Róma mártírja volt, és Olaszországhoz olyan szerelmes párok köthetők mint Shakespeare Rómeó és Júliája, vagy Paolo és Francesca az Isteni színjátékból, a Valentin nap Olaszországban is inkább importált ünnep, mint sem igazi hagyomány. Persze itt is elözönlik a kirakatokat a szívecskés dekorációk, és  rózsasziromban és lufiban úszik minden. Mint ahogy otthon is, Olaszországban is jobbára csak a szerelmesek, párok, házastársak ajándékozzák meg egymást. Ami talán az olasz Bálint napok elengedhetetlen kelléke az a  baci csokoládé. Az utóbbi néhány évben pedig Veronában, hol máshol, megrendezésre kerül a "Verona in Love"  nevű  fesztivál.

Mi Amoréval nem valentinnapozunk. Otthon sem rajongtam érte, ezen Olaszország sem  változtatott. Ellenben szeretem a meglepetéseket. Nem kell hatalmas dolog, egy kicsi apróság is tud mosolyt csalni az ember arcára. Mondjuk egy egyszerű csokoládés sütemény kicsit felturbózva.

És aki pedig különösen romantikusra akarná venni a figurát, annak segítségül néhány szerelmes szó olaszul :):

szerelmesek ünnepe - Festa degli innamorati
csók - bacio
drágám - tesoro
szerelmem - amore 
szeretlek - ti amo (csak szerelmesek között)
kedvellek, szeretlek (családtagok, barátok) - ti voglio bene, tvb

Ti ünneplitek a Valentin napot?

Szemét ügyek

A szelektív szemétgyűjtés jó dolog. Otthon még nem annyira elterjedt, mert szerintem mindenki arra vár, hogy majd a szomszéd elkezdi. Nekem is meg kellett szoknom, amikor ide kerültem. Háztartási, papír, műanyag. Szorgosan szelektáltam, bár utáltam, hogy a házban nincs kuka és a szomszéd utcába kell gyalogolni vele. Nem is a távolság, hanem inkább az, hogy én valahogy nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy szemetes zacskóval a kezemben járkáljak az utcán. Kellemetlenül éreztem magam a szombati, pármai fergetegben (Gucci, Prada, D&G, Chanel, Louis Vuitton mindenkin) a szemetemmel az utcán lófrálni. Ellenben nemrég változtattak a rendszeren. Porta a porta, vagyis háztól házig. Meghatározott napon és időben, csak kirakjuk a szemetet a ház elé és a szolgáltató elszállítja. Szuperjó! Az eddigi három helyett most 5 verzió van, ezért vagy három napig tanulmányoztam a cukin megrajzolt brossúrát, hogy memorizáljam, mi melyik zacskóba megy. Sajna az üveget még mindig az utcára kell hordani, ráadásul egyenként kell beledobálni a kukába. A mi háztartásunkban elfogyasztott alkoholmennyiség esetén ez kicsit kellemetlen.

Azonban nem is emiatt jutott az egész az eszembe. Ez is egy olyan sztori, amire Erika barátnőm azt mondaná, ilyen is csak veled történik meg :).

Újonnan szerzett szelektálási tudományommal felszerelkezve beüzemeltem az organikus szemétnek dukáló barna kis dobozkát. Cuki, egyszemélyes háztartásnak való, kicsit nagyobb csak mint egy homokozó vödör. Nem bízom saját magamban, ezért, hogy az ürítés után nehogy valaki más vödörkéjét vegyem el, rákötöttem a Corné Port-Royal pralinébolt szalagját. Amikor kiraktam a szemetest még néztem is, hogy nahát, mindenkinek nagyobb van (vagyis senki más nem él egyszemélyes háztartásban), de azért nem bántam, hogy ott díszeleg rajta a szalagom. Így mégsem csak egy ócska szemetesvödör :D.

Saját magam miatt kötöttem rá a szalagot, ennek ellenére, amikor hazaértem a veder hűlt helyét találtam csak. Valaki meglovasította. Nem hiszem el! Nem tűnt fel neki, hogy kis se rakta a vödrét? vagy, hogy nem kötött rá szalagot és most van rajta???? Komolyan nem értem az embereket! Egy hétig azon morfondíroztam, hogy vajon kinek kellett egy szemetes, amit egyébként a szolgáltató ingyen osztogat? Hosszan háborogtam rajta és minden egyes alkalommal vizslattam a vödrömet a sarkon, majd egy hét elteltével újra felbukkant. Azóta féltve őriztem a lakásban. Most újra használnom kell. Rettegek... a nevemet is ráírtam :) és most a másik bejárathoz tettem, hátha ott nem kell senkinek.

Ha hazaértem kiderül.

Panetone, Pandoro... Olasz karácsonyi sütemények

Az olasz karácsonyok elképzelhetetlenek panettone vagy pandoro nélkül. Nem is lehet az év többi részében kapni, hiszen szeptemberben kezdik gyártani és csak a karácsonyi időszakban kerül a boltokba. Ugyan hasonló a két sütemény, de mégsem ugyanaz. Családja válogatja, ki melyiket szereti.

A panettone milánói születésű, henger alakú sütemény, ami akár 30 cm magas is lehet. Minden boltban kapható, de a jó-nevű cukrászdák saját receptből sütött panettonét kínálnak. Mostanra a milánói panettonenak már van  piedmontei és egyéb változata is. A pineroloi  Galup például laposabb és szélesebb verziót készít.

A recept feltalálásáról két különböző legenda is kering. A romantikusabb egy szerelmi történet, miszerint Messer Ughetto degli Atellani solymász beleszeretett egy pék lányába, Adalgisába. A szerelmesek a társadalmi különbségek miatt nem találkozhattak, ezért a solymászfiú Toni, elszegődött cukrászinasnak. A konkurencia miatt a pékség nem ment valami fényesen, ezért Toni az ünnepek közeledtével, az gondolta, kicsit feljavítja a pékségben árusított kenyér receptjét. A liszthez élesztőt, vajat, cukrot, tojást, kandírozott citronádot és narancsot adott. A kenyérnek nagy sikere lett. Hogy még különlegesebb legyen a karácsonyi  kenyér még mazsolát is adott a recepthez. A legenda szerint néhány sólymot is eladott, hogy a hozzávalókat beszerezhesse.  Az új kenyér hatalmas sikert aratott és "Pan del Ton" vagyis panettone lett a neve. A szerelmesek ezután természetesen egymáséi lehettek.

http://www.mottamilano.it

A másik történet szerint Ludovico il Moro szakácsa egy hatalmas karácsonyi összejövetelen elégette a desszertet. A kukta, hogy mentse a helyzetet, a kamrában talált hozzávalókból, lisztből, vajból, mazsolából és citronádból improvizált desszertet. Az eredmény mindenkinek nagyon ízlett. A szakács bevallotta, hogy az általa készített sütemény elégett  és a desszert Toni kuktának köszönhető az új receptúra a "Pan del Toni" nevet kapta.

A hagyományos kandírozott gyümölcsös verzió mellet kaphatók, az aktuális trendeknek megfelelő, modern ízesítések is. Mivel én nem rajongok különösebben a cukrozott gyümölcsökért inkább ez utóbbiakat kóstoltam eddig. Aktuális kedvencem a Motta Zabaiones változata. Aki szeretné tudni, hogy magyar "szemmel" melyik hagyományos panettone a befutó, az olvassa el az Olasz meló bejegyzését.

http://www.melegatti.it

A pandoro vagyis arany kenyér (pan d'oro) csillag alakú édesség, amit porcukorral vastagon megszórva tálalnak, hogy az olasz Alpokra emlékeztessen karácsony idején. Szárított gyümölcsöket sosem tartalmaz, emiatt is szeretik sokan.

A középkorban a fehér kenyér, illetve a tojással, cukorral gazdagított kenyerek a nemesség számára voltak megfizethetők, részben innen is ered a kenyér neve, ami utal a hétköznapi barna kenyértől merőben eltérő, sárgás-aranyos színére.

Mint szinte minden olasz étel ez is földrajzilag jól behatárolható. Veronához kötődik, ahol is Domenico Melegatti benyújtotta a szabadalmi hivatalhoz a pandoro receptjét. Így a pandoro hivatalos születésnapja 1884 október 14.

Mind a panettonét mind pedig a pandorot fogyaszthatjuk magában, de mascarpone- vagy zabaione krémmel. Mellé fehér habzóbor: Prosecco, Franciacorta, Asti vagy Moscadello dukál.

Valaki próbálta már? Van kedvencetek?

Pan di Natale - Karácsonyi kenyér

A Pan di Natale a modenai gasztronómia tipikus desszertje. Ezt a kalóriadús süteményt Pan ed Natalként is emlegetik és ez melegíti és melegítette az Emilia-Romagna tartomány nyirkos telein az itteniek lelkét. Mint minden hagyományos recept ez is az idénynek megfelelő terményekből készül és az itteni téli klímát ismerve nem meglepő, hogy nem egy habkönnyű sütemény.

Elkészítési idő: 60 perc

Hozzávalók:

50 g hántolt dió

50 g fenyőmag

50 g mandula

50 g mazsola 

50 g kakaó por (nem cukrozott)

Sassolino likőr*

2 tojás

70 g vaj

1 cs élesztő

350g süteményliszt, vagy finomliszt

170 g cukor

késhegynyi őrölt édesköménymag

Sapa**

*Sassolino
Jellegzetes modenai édes, ánizsos likőr. Más édes likőrrel is helyettesíthetjük, de igyekszem hamarosan megosztani a házilag elkészíthető Sassolino receptjét.

**Sapa

Tulajdonképpen forralt must, elkészítését szintén igyekszem majd idővel megosztani veletek.  Addig is édes fehérbor és méz keverékével fogjuk helyettesíteni.

Vegyünk 2 dl édes fehér bort és nagyon lassú tűzön melegítsük, amíg a süteményünk sül, vagy amíg nagyjából a fele elpárolog. Ezután adjunk hozzá 1 evk mézet, de így már ne melegítsük.

Elkészítés:

1) Az elkészítés előtt vegyük ki a vajat a hűtőből, daraboljuk fel, hogy megpuhuljon.

2) Hámozzuk meg a diót és blansírozzuk a mandulát.

3) Tegyük a lisztet, tojásokat, a cukrot, kakaót, a vajat, a sütőport valamint a Sassolino, (vagy egyéb) likőrt egy nagy tálba és jól dolgozzuk el. Amikor sima tésztát kaptunk, adjuk hozzá a diót, mandulát, fenyőmagot és a mazsolát.

4) Adjuk mindehhez az őrölt édesköményt.

5) Formázzuk meg henger alakúvá (vagy tegyük kivajazott formába) sütőpapírral bélelt tepsiben süssük 175 °C fokon 40 percig, vagy amíg a közepe is átsült.
6) Amikor kisült, kenjük meg a Sapaval, vagy a saját kis mézes-boros mázunkkal.

Megj.:

A diót úgy hámozhatjuk meg a legegyszerűbben, hogy egy tepsin egyenletesen elegyengetve kb. 10 percre 180 °C fokos sütőbe rakjuk. Figyelni kell, nehogy megégjen! Amikor picit megpirultak, érezni a dióillatot és a héja kezd felpöndörödni, akkor jó. Vegyük ki a sütőből, hagyjuk egy percet pihenni. Ezután konyhai törlőkendőbe, vagy törölközőbe téve, óvatosan morzsolgassuk tenyerünkben a diókat. Ezután borítsuk szitába és szitáljuk ki a héjat. 

A receptet http://www.cucinaericette.it/cucina-italiana oldalról származik.

Áfonyás-mandulás

Az eredeti receptet egy amerikai szakácskönyvben találtam és zseniális. Az egyetlen baja az, hogy őrületes kalóriabomba, ami a karácsonyi nagyevések mellé nem feltétlenül kell. Kicsit átvariáltam a receptet, hogy kisebb lelkiismeret-furdalással élvezhessük.

Hozzávalók:

150 gr vaj                    

200 gr barnacukor

100 gr almaszósz

1 ek méz

1 ek vaníliaesszencia

2 tojás

100 gr teljes kiőrlésű liszt

70 gr mandulaliszt

250 gr liszt

csipet só

2 tk sütőpor

150 gr mandula, durvára vágva

150 gr szárított vörösáfonya*

150 gr fehércsoki durvára vágva

* Nem kell a világ végére menni vörösáfonyáért, szárított meggyel is nagyon finom  Ezt is egy kicsit meg szoktam aprítani, hogy jobban eloszoljon a tésztában.

Elkésztés:

1) Melegítsük elő a sütőt 160-180° C fokra

2) Keverjük össze a vajat és a cukrot, verjük habosra. Adjunk hozzá a mézet, az almaszószt és a vaníliaesszenciát.

3) Adjuk hozzá az egész tojásokat egyenként, minden tojás után jól elkeverve a masszát.

4) Adjuk hozzá a liszteket, a sót és a sütőport majd keverjük el. Adjuk hozzá a többi hozzávalót.

5) evőkanálnyi tésztából csináljunk golyókat majd egymástól kb. 2 centiméterre rakjuk sütőpapírral bélelt sütőbe. A golyókat kicsit lapogassuk meg sütés előtt, mert a tészta nem terül el teljesen magától.

6) Süssük 15-20 percig, amíg aranysárga lesz a teteje.
7) Picit hagyjuk hűlni a tepsiben, majd tegyük át süteményrácsra és ott hagyjuk teljesen kihűlni.
Légmentesen záródó dobozban egy hétig eltartható.

Megj.:
Természetesen ez a recept is válhat ajándékká. Akár elkészítve, akár "üvegbe zárva", mint a tavalyi zabsüti. Rétegeljük a liszteket és a csokit, áfonyát, mandulát felváltva.