Amikor a hosszú hétvége után az ember visszamegy dolgozni egymást kérdezgetik a kollégák, hogy na, milyen volt, mit csináltál, voltatok valahol, hol voltatok? Amikor a toszkán körutunkról visszajöttünk, valahogy a "mit csináltatok" nem adta vissza igazán az út hangulatát. A Toszkánában ettem valahogy sokkal helytállóbbak tűnt.
A 4 napos utazás állomásai Firenze - Siena - Monteriggoni - San Gimingano - Volterra. Legalábbis földrajzi tekintetben. Ellenben ha visszagondolok akkor nekem sokkal inkább Lampredotto - Finocchiona - Bistecca alla fiorentina - Crostini di fegatini - Pici cacio e peppe - Panforte Fichi e Noci - Salame cinghiale - Cantucci e vinsanto.... vagyis egy újabb gasztro-vásrosnézés következik, és ahogyan azt a legutóbb is tettem, most sem fogok sokat időzni a nevezetességek bemutatásával.
Az első rész Firenze
Nagyjából amióta Amorét ismerem téma a lampredotto. A megszállottja. Előre bocsánatot kérnék a gyengébb gyomrúaktól, de én mindenevő vagyok és szeretem a manapság már nem annyira népszerű dolgokat is! Mint például a pacalt. Ja. És bár engem kicsit meglepett de az Olaszok is pacaloznak. Másképp fűszerezik mint mi, de trippa néven több régióban is fogyasztják.
És akkor hogy is jön ide a lampredotto? Hát úgy, hogy végeredményben az is pacal. Firenze hotdogja, amit minden második utcasarkon beszerezhetünk az éppen "szembejövő" bodegából.
Régebben a firenzei szegények étele volt, akik próbálták az állatnak azon részeit is fogyaszthatóvá tenni, amit a gazdagok meghagytak nekik. A lampredotto a marha 4. gyomrából vagyis az oltógyomorból készül. Egy soványabb, bordázott felületű, lilás színű, karakteres ízű és egy zsírosabb ám lágyabb ízű részből áll. A pacalt paradicsomos, hagymás, petrezselymes, zelleres lében puhára főzik majd salsa verdevel, (zöld szósszal) vagy anélkül jellegzetesen sótlan tokszkán zsemlében szervírozzák. Zseniális! Én is lampredotto megszállott lettem.
Finocchiona, szeretem - nem szeretem...
A finocchio = édeskömény (mellesleg meleget, buzit is jelent - vigyázzunk pejoratív!). Nem szeretem. Az olaszok ellenben előszeretettel használják. Főzve, párolva köretnek, nyersen salátában... engem meg a hideg ráz tőle.
A finocchiona édeskömény maggal ízesített felvágott, aminek a híre a lampredottóéhoz hasonlóan már igen hamar elért hozzám. Többen ódákat zengtek róla, ellenben nekem, akárhányszor meghallottam ezt a szót, a hideg futkosott a hátamon. Mondanom sem kell, hogy az Olasz ezt is imádja :). Olyan nincs, hogy nem kóstoljuk, kóstolom meg.
A finocchiona pont annyi édesköménymagot tartalmaz, ami ad neki egy érdekes ízt, de még nem szalad ki tőle a világból az olyan aki nem annyira rajong az édesköményért. Sótlan zsemlében városnézve vagy aperitivonak kiváló.
Ha már apritivo, akkor legyen Crostini di fegatini -
Csirkemáj-pástétom... vágtam volna rá én. Aztán jobban utánanéztem, hogyan is van a recept. Szardella és fehérbor! Nem tudom, hogy ez-e a titok vagy sem de ez a pástétom hihetetlenül selymes és ízletes és az ég világon semmi nem utal halra, szardellára. Leginkább pirítóson kínálják, innen a crostini di fegatini elnevezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése